44. Rész: Rossz fiú színre lép

A nap többi részében nem történt más,csak az,hogy Thomas kikérdezett minket az érzéseinkről,hogy fogadta Zayn a babát,én hogy fogadtam. Nemigazán tudtam koncentrálni,végig Harry-re gondoltam. Kimondhatatlanul fájt. Úgy döntöttem kimegyek kicsit levegőzni, de Thomas kiszúrt.
- Sosem hittem volna,hogy Zayn egyszer ilyenre vállalkozik.-jegyezte meg. Egy mosollyal válaszoltam rá. Tovább akartam menni, de úgy tűnt, ő még folytatni akarja a beszélgetésünket. Elkapta a karom és visszahúzott.
- Igaz,hogy terhes vagy? Az is,hogy Zayn-től?-kérdezgetett. Szemeiben láttam,hogy nem igazán hiszi el. Sóhajtottam egyet,aztán felé fordultam.
- Igen igaz mindkettő.-válaszoltam szűkszavúan, jelezvén,hogy nem akarom folytatni a csevejt. Egyszerűen kikerültem,mielőtt újra megszólalt volna és az ajtó felé sétáltam. 
Kiértem az útra. Szívesen elszöktem volna,de az nem lett volna helyénvaló. Csak sétálgatni akartam. Kiüríteni a fejem,átgondolni a dolgokat. De nem ment. Folyton csak Harry-re tudtam gondolni. Bevillant egy csomó szép emlék, majd ugyanannyi rossz róla. Még a szemeim is megteltek könnyekkel,tovább sétáltam egyedül, míg végül már alig láttam a könnyektől. Fel sem tűnt,hogy már egészen besötétedett. Így mégsem mehetek vissza. Ha meglátják,hogy könnyesek a szemeim.. Főleg Thomas! Ő nem veheti észre,de azért mégiscsak elindultam visszafelé. A lámpák fénye halványan világította meg az utat. Mélyen a járda szegélyét néztem. Kicsit el is kalandoztam. 
- Nem túl okos dolog ilyenkor egyedül sétálni,ráadásul terhesen..-hallatszott nem is olyan messziről. Tovább mentem,mintha meg sem hallottam volna,teljesen máshol jártak a gondolataim. Néma csend következett,kezdtem azt hinni,hogy csak képzelődtem. Pár perccel később tompa fájdalmat éreztem a hátamban.
- Hova sétálsz ilyen sötétben, Jasmine?-lesokkoltam. Senki sem hív így,noha tudják az igazi nevem. Kivéve Matt-et. Felemeltem a fejem,de nem láttam semmit. Pont egy lámpa alatt álltam egy fához szorítva. A fény belevilágított a szemembe,csak az alak mellkasát láttam,mely széles volt és izmos.
- Eressz el!-szólaltam meg később. 
- Nem lehet..mert valaki keresett téged.
- Matt eressz el!-ez a hangnem,csak ő lehetett. Sosem hittem volna,hogy hallgat rám,de elengedett. Eszeveszettül rohanni kezdtem, azt hittem követ. Hirtelen megtorpantam, körbenéztem. Ez...ez nem az a ház. De akkor mégis hol vagyok?! Azt...azt hiszem eltévedtem. A térdeim remegni kezdtek. Nem tudtam merre fussak,míg végül neki dőltem a fának. 
- Nem kéne ilyenkor sétálgatnod.-szólalt meg egy hang. Kinyitottam a szemeim,felnéztem. Elsápadtam, ez nem lehet igaz..Harry..?- Jasmine..? Te vagy az? Hol van a szerelmed és a többi csatlós?-kérdezte megalázó hangnemen,majd elengedett. 
- Én...öhm..még a házban..-válaszoltam halkan földet nézve,teljesen lefagytam. Vajon mit kereshet itt?! Hallotta...nem nem hallhatta..még ne hallhatta rajtunk kívül senki...remélem.. Felpillantottam. Egyszerű ruházatban volt.: kopott farmer,idétlen bakancs és egy egyszínű kicsit kivágottabb nyakú póló. 
- Akkor mit keresel itt?-kérdezte feldúltan. Fogalmam sincs miért..már nem is én irányítottam a testem,közelebb léptem hozzá,majd és még közelebb. 
- Mire...?-lenézett rám,én pedig fel rá, így tekintetünk találkozott. Éreztem,hogy a szívem a torkomban dobog. A szemei sötéten villogtak,szinte marta tekintete az enyém. Még közelebb léptem hozzá,míg végül derekamon éreztem a kezeit. Mint egy árnyék,úgy ölelte át,majd lassan lejjebb hajolt. Nem mozdultam,mintha valami az aszfalthoz szorított volna,csak álltam és meredten néztem az előttem álló fiúra. Kicsit feljebb ágaskodtam,ekkor összeértek ajkaink. Megcsókolt..tágra nyíltak a szemeim,de hagytam neki,kicsivel később viszonozni akartam,de zajt hallottam. 
- Zayn?!-léptem hátra ijedten. Kapkodtam a tekintetem. 
- Szóval..-szólalt meg Zayn letörten,majd megfordult és elindult.
- Zayn várj...én..csak..!
- Persze fuss csak utána! Mire vársz még?! Még a végén megsértődik! Hisz úgyis tőle van a gyerek..!-kiabálta Harry teljesen kifordulva önmagából. Eközben próbáltam Zayn után kapni. 
- Zayn várj félreérted!-győzködtem.
- Félreérti? Akkor biztos én is...-vágott közbe Harry. - Jól elvagytok nélkülem is. Fuss csak Jasmine a tökéletes életed után !!
- Harry ezt te nem érted !!-kiabáltam rá.
- Én nem értem?! Megtagadtad a "szerelmünket" ! 
- Az előbbi....csak..egy csók volt...!-folytattam és a távolodó Zayn-t néztem.
- Csak egy csók? Ne aggódj,hamar elfelejtem majd.-ezzel Harry megfordult. Mit csináljak?! Fussak Zayn után? Vagy kövessem Harry-t?...
- Harry állj meg!-szóltam utána.
- Mit akarsz?!-morgott. Nem szóltam semmit,csak követtem. Mikor mellé értem,felnéztem rá ártatlan szemekkel. 
- Nem fogok utánad rohangálni. Végeztem veled.-jelentettem ki és már épp menni akartam az ellenkező irányba,amerre Zayn is ment. De egy hatalmas kéz visszarántott.
- Miért fojtod el folyton az érzéseid?! Mindenki tudja,hogy engem szeretsz! Akkor meg mit akarsz Zayn-től?! Összetöröd szegényt! Pontosan olyan vagy,mint én. Egy önző alak,aki mindig megszerzi amit akar,vagy megkapja. 
- Nem !-rántottam ki a kezem.- Nagyon kedvelem Zayn-t! Te eltűntél,amikor szükségem volt rád,de ő ott volt végig mellettem! Te egy szemét alak vagy,ő viszont kedves és...
- És rendes és olyan tökéletes...-utánozott.- Ugyan már Jasmine ! Liam tervelte ki az egészet ! Mindenért engem okol ! Azt hiszi én annyira rossz vagyok,de nem igaz ! Higgy nekem !-kérlelt átölelve. Nem tudtam elnyomni az érzéseim. Naivan még mindig szeretem őt. Tudom,hogy nem kéne,de egyszerűen nem megy! Nagy levegőt vettem.
- Engedj el! Vissza kell mennem,mert keresni fognak és,ha meglátnak veled,abból baj lesz ! Ünnepség van,mindenki örül a babának,ott kell lennem Zayn-nel,a gyerek apjával. -sikerült halál nyugodt és határozott hangnemben mondanom,pedig a torkom majd ki akart szakadni a mellkasomból. Úgy tűnt Harry vette az adást és elengedett én pedig csendben odébb álltam. Valami ebben bűzlik. Véletlenül pont itt bukkan fel és pont ilyenkor ?! Vajon honnan tudott mindenről ?! Vagy talán csak egy csak egy fura egybeesés lenne ?! Egész úton ezen gondolkoztam,míg meg nem érkeztem. Zayn már a kapuban várt. Arca csalódottságot tükrözött.
- Még mindig szereted..?- kérdezte alig hallhatóan. Megálltam.
- Egy szemét alak.-válaszoltam és továbbmentem. Meg akartam keresni Liam-et. Egy asztalnál ült, egy pohárral a kezében. 
- Liam...-szólaltam meg,amikor odaértem hozzá.
- Itt van Harry..tudom.-fel sem nézett,csak a poharat pörgette.-..Na és mit akart? 
- Nem tudom..nem beszéltem vele sokat..de hagyjuk..
- Rose!-mordult rám. A viselkedése,olyan szokatlan volt. 
- Azt mondta,hogy csak te állítod be őt rossznak,valójában nem az.-válaszoltam halkan,mire Liam rácsapott az asztalra és felállt,majd elviharzott. Értetlenül néztem utána. 
- Héé Rosalie !-hallatszott Thomas hangja. Sóhajtottam,egy újabb magyarázkodás..
- Hol jártál ? Zayn aggódva rohant utánad !-vigyorgott. Egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Csak megfájdult a hasam és kimentem levegőzni,sajnálom,ha nem szóltam. De aggodalomra semmi ok,jól vagyok !
Thomas elmosolyodott. 
- Ennek örülök. Esetleg lenne kedved táncolni ?-nyújtotta felém egyik kezét. Bólintottam,legalább jó benyomást keltek és a gondolataimat is elvonja. 
Egy pörgősebb számra táncoltunk. Nem sokára többen is csatlakoztak hozzánk. Végül már szinte mindenki táncolt. Próbáltam a szemeimmel megkeresni Liam-et,de azóta nem láttam,amióta sietősen távozott. Valami sürgős dolga akadhatott. Aggasztott a dolog,de nem léphettem le csak úgy. Ráadásul most Zayn-re sem számíthatok,aki falazzon nekem. Ki kell várnom,amíg visszajön Liam. 
Telt-múlt az idő,de az unokabátyám sehol. Már lassacskán kezdtek haza szivárogni az emberek,de még mindig nem jött vissza. Már nem bírtam tovább ! Odasétáltam Zayn-hez. 
- Zayn...-szólítottam meg,de nem reagált rá.- Figyelj ez fontos! Liam egy ideje csak úgy eltűnt és még mindig nem jött vissza !
- Ne aggodalmaskodj,biztos jól van !
- Nem aggódom...vagyis nem amiatt !-emeltem fel a hangom.
- Hanem? 
- Kérdezősködött,aztán elviharzott. Elég feszült volt. Érdekel,hogy hova távozott ilyen sietősen. 
- Emiatt ne aggódj,biztos visszajön.-válaszolta halál nyugodtan.
- Már rád sem számíthatok ?!
- Ne üsd bele az orrod,Liam dolga.- ezzel lényegében lekoppintott és elment inni. Elgondolkoztam,talán igaza van...de akkor is különös. Utána kell járnom. Már csak azt kell kitalálnom,hogyan szökhetnék meg. 
Több sikertelen terv kidolgozása után, végre eszembe ötlött egy egészen megvalósítható,egyszerű terv. Kezdetnek kimentem a mosdóba rosszullétet szimulálva. Így Thomas felküldött az egyik szobába. Lefeküdtem és vártam egy kicsit. Ezután kipattantam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Kinyitottam,nehezen,de kitudtam mászni. Óvatosan leereszkedtem. Ezután már csak a kerítésig kellett elfutnom. Átmásztam rajta,hirtelen megpillantottam Liam kocsiját. Ha ez itt van,akkor nyilván gyalog ment..vagyis nem mehetett olyan messzire. De vajon hova mehetett ilyenkor ?! Ekkor eszembe jutott a park. El is indultam.
Nem telt bele túl sok idő és odaértem. Kicsit félelmetes volt,de át kellett vágnom rajta. Nem igazán láttam semmi érdekeset. De így elértem a parthoz. Feltűnt egy kisbusz,ami nem is volt tőlem olyan messze. Elindultam a jármű felé halkan,óvatosan. Liam tuti nincs itt..de azért odamentem. A busz üres volt és a körülötte lévő terület is. Hova lett mindenki ?! Hirtelen zajokat hallottam jobb oldalról. Hang irányába fordultam. Egy kis utca volt arra. Lassan arra felé közeledtem. Egyre hangosabban hallottam azokat a zajokat. Kiabálásokat,káromkodásokat,nyögéseket. 
Végül elértem az utcát,félénken bekukkantottam és hallgatóztam. Amit láttam és hallottam,attól összeroskadtam. M...mégis mi folyik itt ?! Nem ez lehetetlen !! Meredten bámultam magam elé,a földön ülve. Felhúztam a térdeim és rájuk temettem az arcom. 

43. Rész: Liam vallomása

- Jó reggelt !-köszöntött Zayn. Nem aludtam valami jól az éjjel. Ráadásul hányingerem volt,ezért a fürdő felé vettem az irányt.
- Hé,minden rendben ?-kérdezte aggódva Zayn. 
- Csak a szokásos...-motyogtam. Felöltözni,sőt semmihez sem volt ma kedvem. A reggeli rosszullétek mindent elrontottak. Visszamentem a szobába,kinyitottam a szekrényem,kivettem pár ruhát. Át akartam öltözni,de Zayn ott állt a szobaközepén. Ránéztem,próbáltam vele érzékeltetni,hogy menjen ki. Ám hirtelen közelebb jött,mikor elém ért,éreztem,hogy nehezebben veszek levegőt,zavart a közelsége. Többször is végignézett rajtam, pillantásomat a mellkasára szegeztem, nem tudtam ránézni. Felemelte az állam, egyenesen a szemeimbe nézett, aztán lehajolt. Teljesen leblokkoltam a levegő a mellkasomba szorult, alig álltam már a lábamon, amikor ajkaink összeértek. Nem tudtam megmozdulni, így hagytam,hogy megcsókoljon, fel sem tudtam fogni, mi történik, csak álltam, még a ruhák is kiestek a kezemből. 
- Éljen !-ujjongtak az ajtóból a többiek. Tapsoltak, kiabáltak. Zayn hátralépett, de én még mindig behunyt szemmel, dermedten álltam, csak kis idő múlva nyitottam ki. Zayn kiviharzott, nem értettem, mi baja van. Liam nagy vigyorogva közeledett. 
- Nem azt mondtad, hogy te csak játszol ?- kérdezte. Rápillantottam, igaza volt, ezt mondtam. Nem is értem...hogy hagyhattam. 
- Én csak...
- Szerelmes lettél belé ?-kérdezte. A gyomrom összerándult, nem tudtam megszólalni. - Tudom,hogy így van.-tette hozzá és kiment. Még mindig egy helyben álltam. 
- Rose ! Ezt hallgasd !!-lépett be Hannah vigyorogva. - Szóval, öltözz fel szépen, mert meghívtak egy baráti ebédre. Liam egy kedves barátja által. 
- Szuper..-mondtam halkan. Amikor Hannah kiment,felvettem a földről a cuccom és felöltöztem. Igyekeztem normálisan kinézni. Aggódtam azon, hogy mi lesz, ha rosszul leszek ? 
- Rose igyekezz !-Liam zörgetett az ajtón. Kinyitottam.
- Itt vagyok.- elmentem mellette, lementem a konyhába. Mindenki lázban volt csak én nem. Nem érdekelt ez az egész. 
Beszálltam Liam kocsijába, leghátra. Azt hittem mindenki jön, de csak Zayn,Liam,Hannah és én megyünk. 
  Az ablakon néztem kifelé, amikor megpillantottam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint Harry. Éreztem, hogy elgyengülök, nehezen kaptam levegőt, alig bírtam ülve maradni, az ablaknak dőltem. 
- Rose, minden oké ?-Liam aggódva nézett a tükörből. Megráztam a fejem, feltűnt még egy, majd még egy és még egy alak, mind Harry pontos másai voltak. Szédülni kezdtem, nem értettem mi folyik itt. Behunytam a szemem, mielőtt megőrültem volna. Egy kezet éreztem a combomon, résnyire kinyíltak a szemeim, Zayn keze volt. Nem markolta meg, éppen hogy csak ott tartotta. 
- Ne aggódj, minden jól fog menni..!-mosolyogva, biztatón nézett rám. Kedves volt tőle, de nem tudtam mosolyogni. - Mi baj ?-kérdezte. 
- Semmi..-válaszoltam halkan. Zayn ajkai résnyire kinyíltak, láttam, hogy mondani akar valamit, de Liam "megérkeztünk" kiabálása miatt végül csendben maradt. 
  Lassan kiszálltam, igyekeztem lenyugodni. Az eget néztem, szürke esőfelhők borították. Felsóhajtottam, Hannah Liam-nek segített kipakolni a kocsiból a cuccainkat, eközben Zayn előre ment. Egyedül álltam, rosszul éreztem magam. 
- Hé kisasszony !-szólt nevetve Hannah. Elgondolkoztam, eszembe jutott amikor Liam és én elmentünk sétálni. Sosem hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Nem akartam vele menni, unott voltam, végül mégis rávett. Liam végig mesélt nekem, mutogatott, hülyéskedett. Minden egyes szóra emlékszem. 
  Megint rossz érzés kapott el, Liam után rohantam, már mindenki bement. 
- Ő lenne Rose ?-kérdezte egy hang. Oldalra fordítottam a fejem. Fiatal srác volt, meglepődtem rajta, reméltem, hogy az arcomon annyira nem tükröződik. Ekkor Zayn mellém lépett, én csak meredten néztem a srácra. Zayn gyorsan kapcsolt.
- Rose, ő itt Thomas, egy nagyon kedves barátunk. Thomas, ő pedig itt Rose..-bemutatott minket egymásnak. Ez a Thomas furán vigyorogva nézett rám, épp valami kedveset akartam neki mondani, amikor Liam elkapta a karom.
- Megbocsáltotok ?-kérdezte, majd kihúzott egészen a kocsiig. - Tudom mit érzel most. Gyakran átélem ezt, ahogy Zayn is. Kérlek, csak próbálj normálisan viselkedni. Nem muszáj agyon játszani, ez a srác elég befolyásos. Ha meggyőzzük akkor egy ideig nem zaklatnak titeket. Érted a lényegét ? De gondolom nem okoz majd nagy problémát, hiszen láttam reggel mit csináltatok..!-zavart a vigyorgása, persze megértettem mindent és igaza volt, bénán indítottam. 
- Majd igyekszem.-mondtam, elindultam vissza a többiekhez, de visszafordultam.
- Ami reggel történt az teljesen véletlen volt..
- Meddig menekülsz még ?!-mordult rám Liam. Tudtam jól, hogy ő abban hisz, hogy majd megkedvelem Zayn-t jobban és akkor elfelejtek mindenkit. Boldogan amíg meg nem halunk. Ez mind nagyon szép és jó, de ott van az a krumpli is a hasamban. 
- Nem menekülök.- ezzel beviharoztam a házba, csak hangokat hallottam, ahogy nevetgélnek, de nem láttam senkit. 
- Szóval te lennél Rose..-szólalt meg egy hang.
- Igen..-válaszoltam, akárhonnan is jött. Ekkor előlépett az ajtó mögül.
- Mesélj valamit kettőtökről !-kíváncsi nézett rám, amitől a hideg futkosott, sőt táncot járt a hátamon. Nem tudtam mire kíváncsi igazán, mekkorát hazudjak neki. 
- Nos ?-kérdezte. Felnéztem rá, épp engem vizsgálgatott. 
- Thomas ! Épp téged kerestelek !-lépett mellé Zayn. Megmentett, megint.
- Épp Rose-t faggattam, de semmi nem akar elárulni nekem..-csóválta a fejét. Alig pár percen belül Hannah, majd Liam is itt termett. 
- Hát akkor nem megyünk ?-kérdezte Thomas. 
- De ! Ez nagyszerű ötlet !-támogatta Liam és elindult Thomas után.
- Minden rendben ?-kérdezte Zayn aggódva. Bólintottam. 
  Egy hatalmas, tágas helyiségbe értünk.
- Nem itt eszünk, ez csak a tárgyalásokra és hasonlókra jó. Olyan rideg a hangulata azokkal az oszlopokkal, a hosszú asztal, a vetítő...-Thomas tovább ment, kiértünk a teraszra.
- Itt túl hideg van..-gondolkozott, majd tovább ment. - Ez itt nem is tudom miért van itt, szinte sosincs itt senki.-egy egyszerű kis asztal volt ami max 5 személyes, hozzá székek, az asztal alatt egy szőnyeg.
- Itt nem lenne jó ?-kérdezte Zayn. Thomas értetlenül nézett rá. Nem tudta mire vélni. 
- Pont itt ? Ez a legegyszerűbb..-mondta, az asztalt fürkészte. 
- Támogatom !-lépett elé Liam. Thomas végül bólintott.
- Hívom Mrs. Atbarnd-t !-már el is indult, de Hannah elkapta a karját.
- Hagyd csak, majd mi megcsináljuk. 
Liam Hannah-ra mosolygott. Már korábban is sejtettem, hogy valami csak van köztük, de ez a mosoly mindent elárult. Odaléptem Liam-hez, félrehúztam. 
- Mi az ?-kérdezte türelmetlenül. Elmosolyodtam.
- Látom..!
- Mit ?!-értetlenkedett. Vigyorogni kezdtem, végre fölényben éreztem magam. 
- Mondd már !-türelmetlenkedett. 
- Láttam, hogy nézel Rá.-kezdtem bele. Liam elképedt arccal nézett rám, de én csak mosolyogtam. 
- Persze, és mégis kire gondolsz ?-kérdezte, látszott rajta, hogy pontos tudja ő is és csak azért kérdezte az előbbit, hogy meggyőződjön róla, én is tudom-e. 
- Hannah Amelia Summer.-válaszoltam direkt hangosan. A tekintete azonnal a lányra irányult, aki épp Zayn-nel beszélgetett. Vártam Liam válaszára, de ő csak bámulta, egyre biztosabb voltam, abban, hogy...
- Te szerelmes vagy !-suttogtam, majd én is csatlakoztam a többiekhez. 
- Sziasztok.-köszöntem. Zayn mosolyogva nézett rám. 
- Liam nem jön ?-kérdezte Hannah, akaratlanul is kuncogni kezdtem. 
- Figyeljetek..-lépett hozzánk Thomas, mindenki érdeklődve nézett rá.
- Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha előbb kimennénk úszni egyet ?
- Felőlem oké, de itt Rose a legnagyobb kérdés.-Zayn átkarolta a derekam és az ölébe húzott, így a keze a hasamra csúszott, párszor meg is simogatta. 
- Na Rose ?-kérdezte Thomas.
- Ne félj, vigyázok rád !-suttogta a fülembe Zayn. Libabőrös lettem, ahogy a meleg levegő, amit beszéd közben lehelt ki, a fülemhez ért. Nem tudtam megszólalni, így csak bólintottam. 
- Akkor gyertek !-intett Thomas.
- Ácsi !-szólalt meg Hannah.- Az oké, hogy ti hárman fogjátok és leveszitek a felsőt vagy a nadrágot, de mi van Rose-zal és velem ?!
- Erre is gondoltam. Ajándékba választhattok akármilyen fürdőruhát !-Hannah elcsitult.
- Jó akkor menjünk.-mormogta. 
   Azt hittem egy kis medencéről beszél, persze egy egy homokos partra értünk. Ki hitte volna, hogy a kertje végén egy nem egy medence, hanem egy strand van ?! 
- Ott vannak azok a bódék, válasszatok kedvetekre !-mosolygott Thomas.
- Ez a gyerek nekem nagyon..-jegyeztem meg.
- Fura ?-lépett oda hozzám Liam. Bólogattam.- Áhh szegény unatkozik.
- Unatkozik ? Kisebb kastélya van, strandja..-soroltam, de Zayn közbe vágott.
- De nincs családja, barátnője, egyedül van. Így az egész mit sem ér..-mondta. Liam ránk mosolygott. 
- Na gyere már !-Hannah a bódéhoz húzott.- Akkor válasszunk valamit..
    Mikor mi is fel voltunk már öltözve, észre vettem, hogy ameddig Hannah próbál Liam közelében lenni, Liam egyáltalán nem, sőt kerüli szegényt Han-t. Odasétáltam Liam-hez, a földön ült és a homokot szórta, mint egy kisgyerek.
- Liam, mi baj ?-kérdeztem kedvesen. Felnézett rám, aztán újra a homokra.
- Láttam, hogy kerülöd Hannah-t, talán összevesztetek ?
- Nem.-megrázta a fejét.
- Gyere menjünk be mi is !-felhúztam a földről és a víz felé toltam. Tiltakozott, de megjelent Zayn és meglepően erős volt, mert simán belökte Liam-et a vízbe. Így már mindenki bent mulatott. Zayn folyton felkapott nehogy valami bajon legyen, hiába mondtam neki, hogy nem kell. Végre láttam, hogy Liam is próbál Hannah-val lenni, de Thomas is folyton vele, hisz velem nem lehetett, mert Zayn védelmezett, meg aztán nagyon jól tudta, hogy Zayn a "barátom".
- Tudom, hogy te csak megjátszod ezt, de..-szólalt meg Zayn. Pont a legrosszabbkor akar őszinte lenni.- Rose figyelj rám, tudom, hogy megint veszekedés lesz a vége, de ezt már nem bírom sokáig !-végül vallomás helyett kiment a partra.
- Hova megy Zayn ?-kérdezte Thomas.
- Ő...csak sétál egyet, rosszul van.-próbáltam hihetően hazudni. Már kezdett nekem is elegem lenni a sok hazugságból. Én is kimentem a partra, leültem egy törölközőre, Hannah mögé, ekkor odajött hozzánk Liam, kicsit hátrébb csúsztam. 
- Hannah..-Liam mély, még is gyengéd hangon szólalt meg. A lány ránézett. 
- Valami nagyon fontosat szeretnék neked elmondani !-folytatta, megvakarta a tarkóját.- Amikor egyszer a konyhában vagy a nappaliban beszélgettünk, rájöttem, hogy nagyon jó barátok vagyunk...-mélyen Hannah szemeibe nézett, aztán elbambult.

- Szóval ezzel csak annyit akartam mondani, hogy én...
- Emberek !-vágott közbe Thomas. Hannah kétségbeesetten nézett Liam-re hátha folytatja, de Liam felállt.
- Mennünk kell ?-kérdezte, Thomas bólintott.
- Itt van pár ember akik kérdezgetni akarnak. Tudjátok, akikről már meséltem.-magyarázta. Szúrós szemmel néztem a drága unokabátyámra, aztán pedig Thomas-ra. Összepakoltunk és elindultunk befelé. 
  Végre megszáradtunk, felöltöztünk. Nem sokára megjelent egy alak jegyzet füzettel. Bemutatkozott, aztán érkezett még pár ember. 
- Szóval nem kell izgulni. Mi csak pár kérdést tennénk fel a lényeg, hogy csak természetesen.-mondta az egyik. Liam morgott egyet.
- Akkor gyertek enni.-mondta Thomas. Nagyon zavaró volt ez a sok ember, azt fogják nézni, hogyan eszünk ?! Hannah mindenkinek megterített. Lassan elkezdtünk enni. Ekkor közelebb jöttek, bekapcsolták a kamerát. Mikor mindenki megette, kivittem a tányérokat. Ekkor meghallottam Harry hangját. Kiestek a kezemből,néztem magam elé. Nem értettem mi történt. Egyre hangosabban hallottam, a hang irányába indultam. 
- Ugyan már ! Ő a legjobb barátom !-hallatszott Harry hangja. Ekkor megpillantottam..

Csak a tv és benne egy interjú. Lefagyva álltam és csak néztem. Ott állt Liam is mellette, akkor még minden rendben volt. 
- Rose! Minden.....rend...-odalépett hozzám Hannah,látta,hogy meredten nézek a képernyőre. A vállamra rakta a kezét,aztán elment összeszedni a tányérokat. 
- Hát itt meg mi történt?-kérdezte Thomas. Ledermedtem,ha rájön..de nem tudtam megmozdulni,Harryt bámultam. 
- Az én hibám!-válaszolt Hannah.-Nagyon sajnálom,véletlenül meglöktem Roset és kiestek a kezéből a tányérok. 
- Mindenkivel megesik,de hol van Rose?
- Nem tudom..-vágta rá Han. Még mindig a tv-t bámultam.
- Hát itt vagy!-egy kezet éreztem,amint a vállamhoz ér.- Mit nézel annyira? Csak nem bejön Harry?-nevetett. A levegő a mellkasomba szorult,egy hatalmas gombóc került a torkomba,a szemeim elkerekedtek.- Rose? Ugye nem?-ezzel el is ment. Csak azután mozdultam meg,miután vége lett. Megkerestem Hannaht.
- Gáz vagy..!-súgtam neki oda.
- Mi baj? A hasad?-nézett az említett testrészre. Megráztam a fejem.
- Rosszabb..!
- Mi? Figyelj nekem meg kell terítenem a desszerthez.-elindult az asztal felé,követtem.
- De ez nagyon fontos!-látszólag nem igazán érdekelte. Elkezdtem gondolkozni,hogy mit is csináljak. Beugrott valami..amivel elfelejti majd mindenki...Harryt. 
Nyugodtan leültem a helyemre,Zayn mellé. Thomas mindenkinek odarakta a desszertet,ami csokis fagyis öntetes akármi volt. Szúrósan,gyanakodva nézett rám. Egy ideig csendben voltam,aztán egyszer csak a hasamhoz kaptam,összerándultam.
- Minden rendben?-hajolt hozzám Zayn.
- Nem igazán.-hazudtam neki. 
- Mi folyik ott?-kérdezte Liam kíváncsian. Tovább fogtam a hasam,a szemem sarkából láttam,hogy Zayn is a hasam nézi aggódva.
- Minden rendben van.-mondtam. Thomas  engem méregetett,tennem kellett valamit,még jobban összerándultam.
- Tudom,hogy valamit titkoltok..!-jegyezte meg Thomas. Lehajtottam a fejem. 
- Igen valóban..-mondtam halkan,a kamera közelebbről vett minket. Felemeltem a fejem,Hannah kétségbeesetten nézett rám. Zaynre néztem.
- Sajnálom...-tátogtam. Az arckifejezése megváltozott. Han megbökött a lábával,ránéztem. Nem olyan feltűnően megrázta a fejét.
- Szóval? Felesleges lenne titkolózni.-mondta Thomas.
- Igazad van..-sóhajtottam.- Akkor el is kezdem..-megfogtam Zayn kezét és a hasamra húztam,ezt főként a mögöttem álló kamerások láthatták. 
- Mit csináltok?-kíváncsiskodott.
- Csak megfogta a hasam.-válaszoltam és Zaynre néztem mosolyogva. Thomas értetlenül nézett. Hannah kicsit megkönnyebbült.
- Gondolok valamire..de...az..-magyarázta Thomas.
- De igen..bár véletlenül történt,de úgy tűnik,babát várok.-végig a hasamat simogattam,Zayn lehajolt és megpuszilta. Megsimogattam a hátát. Néma csend következett,Thomas is próbálta összerakni a dolgokat. 
- Ugye csak ugrattok..!-mondta. Összekulcsolta Zayn a kezünket és mosolygott.
- Nem..Először mi is így gondoltuk,de nagyon úgy tűnik,tévedtünk.
- És akkor te vagy a boldog leendő apuci?-kérdezte Thomas. Bólintott.
- Igen,én. -a vállára hajtottam a fejem.
- Sok boldogságot!-mosolygott.
- Igyunk a kis Malikra !-emelte fel a poharát Liam.
- Rosera,Zaynre és picire!-helyeselt Hannah. 

42. Rész : A kis virág végre kinyílik ! - "Soha többé..."

- Miért csinálod ezt ?-hajolt közelebb. A szemeibe néztem  és vártam,fogalmam sem volt mit csináljak. Ha Zayn-nel maradok akkor Harry vissza fog jönni és megint bántani fogja Zayn-t..de ha Louis-val megyek,akkor Zayn-nek fog rosszul esni és akkor meg Louis-t fogja bántani..
- Rose ?-lépett oda hozzám Zayn. Felnéztem rá,elmosolyodtam,majd újra lehajtottam a fejem. Hirtelen olyan rosszul lettem. Mindenki döntéseket várt el tőlem,de nem tudtam értelmes döntéseket hozni. 
- Sajnálom nekem tényleg mennem kell.. Gratulálok Zayn,tényleg !-nyújtott kezet Louis neki. Utána kaptam.
- Louis ne menj el !-motyogtam halkan. Louis megtorpant,pár percig csendben voltunk. Zayn aggódva figyelt minket. Engem kínzott a bűntudat,Lou pedig nem tudta ezt mire vélni. 
- Nem megyek..-mondta később. 
- Rosalie fél órája kereslek !!-Liam idegesnek látszott. Félénken léptem oda hozzá. Karon fogott és egy újabb helyiségbe húzott. Mélyen magamba zárkóztam. Az emberek végig beszéltek hozzám,odajöttek és ajándékokat adtak. 
- Valami baj van ?-kérdezte Liam aggódva. Megráztam a fejem,szédülni és émelyegni kezdtem. 
- Whoa óvatosan !-kapott el Zayn. Felnéztem rá. Bájosan mosolygott rám. 
- Zayn..-motyogtam.
- Hm ?
Csendben maradtam. Nem kérhettem meg erre. Ez bunkóság ! Ő mindent megtesz én viszont nem.. Igaza volt Liam-nek. Felesleges vagyok,aki mindenkire csak rátámaszkodik és nem tud önállóan dönteni. Felkeltem és az ajtó felé sétáltam. Louis ott állt és pár lánnyal beszélgetett. Inkább nem mentem oda.
- Akarsz táncolni ?-kérdezte a hátam mögül egy kedves hang. Megfordultam,Louis kedvesen mosolygott rám és felém nyújtotta a kezét. Elmosolyodtam és megfogtam. A derekamra tette a kezeit. A tömeg figyelemmel kísérte minden lépésünket. Nem sokára Zayn is felkért egy lányt és mellénk állt. Időközben Louis megpörgetett és magához húzott a lapockámnál lévő fájóponthoz kaptam.
- Áhh !- a figyelem újra ránk terelődött.
- Rose valami baj van ?-kérdezte aggódva Louis és félre húzta a ruhám pántját,hogy megnézze. - E-ez mi ?-kérdezte. Hatalmas csend lett. Elgondolkoztam,mit is kéne erre válaszolnom.
- Elestem.- mondtam halkan. 
- És a karod ?-nézett rám. Nagyot nyeltem. A karom is lila foltos volt. Megvontam a vállam. 
- Ott is megütöttem.-válaszoltam és készültem elsétálni onnan,de még mindig a kezemet nézegette és szorította. Már nagyon zavart ez a sok ember. Majd hirtelen tapsot hallottam az ajtó felől. 
- Már ideje figyellek titeket. Ugye Louis ezt még te sem hiszed el ?!-mondta méltatlankodva Susan. 
- Te mit keresel itt ?-kérdezte halkan. Megfordultam az arcomon tükröződött az,hogy nem szívesen látom itt őt. De az ő arca sem volt jobb. Undorral figyelt,Louis-ra rá sem nézett. 
- Tudod Rose,most nagyot csalódtam benned !-odasétált hozzám,megfogta a ruhám pántját és lehúzta egészen a lilás,zöldes,sárgás kissé véraláfutásos foltig. - Ejj,ejj,ejj..-motyogta és erősen megnyomta. Összerándultam,de nem akartam hangot kiadni,inkább az ajkamba haraptam. 
- Susan hagyd abba !-fogta le a kezét Louis. 
- Ennyire fáj ? Hogy estél el ?-faggatott. Bosszúsan néztem magam elé. Honnan tud ő mindenről ? Eszem ágában sem volt válaszolni ! 
- És a karod is ? Mond Louis, tényleg tudni akarod ?-kérdezte Susan.
- Rose..-lépett elém Louis. Rápillantottam. - Mi történt ?
Elfordítottam a fejem és a tömeget figyeltem. Szerencsére Zayn és Liam lefoglaltak mindenkit. 
- Majd mondom én ! Rosei falazik Harry-nek. A hátán lévő foltot akkor szerezte,amikor Harry után ment,de Harry a szekrénysorhoz lökte. A karját is Harry szorította meg,amikor megtudta,hogy terhes.- válaszolt Susan helyettem. Nem tudtam megszólalni. Nem értetettem ezt honnan tudja. 
- Rose igaz ez ?-kérdezte Louis csalódottan. 
- Én...
- Hé Rose !-rántott el onnan Liam. Megmentett. A plafonra néztem. Egy csomó lufi volt felkötözve. - Gyere most beszédet fognak nektek mondani !- a tömegen átvergődve egy üres térhez jutottunk. 
- Akkor kezdeném én !-lépett oda Hannah. - Rose,Zayn, sok boldogságot nektek ! Már sejtettem,hogy nálatok valami több kell legyen,de hogy egy fővel...- a tömeg nevetni kezdett.- Szóval a lényeg az,hogy Rose te vagy a legjobb barátnőm és együtt örülök veled és együtt is szeretnék babázni is veled !-mondta nevetve Hannah,aztán mosolyogva jött oda hozzám. Átnyújtott egy zacskót. Ekkor egy kezet éreztem a derekamon. Hátra fordítottam a fejem, Zayn volt az. De Louis-t már nem láttam sehol. 
- Most rajtam a sor.-battyogott az üres térre Niall. - Zayn már egy pár éve ismerlek és nem gondoltam volna,hogy pont te fogsz majd egy nyivákoló krumplival beállítani,de ha már így jött össze rám számíthatsz !-mosolygott és odaadott nekünk egy díszszatyrot. Tátogtam egy "köszönöm"öt és lehajtottam a fejem. Hátrálni kezdtem a tömegben. 
- Nem láttad Louis-t ?-suttogtam Hannah-nak. Megrázta a fejét. Tovább kerestem. Rossz előérzetem volt. 
Sikeresen eljutottam a konyhába. Egy üvegpohárért nyúltam,amikor az elrepedt. Ijedten néztem a poharat. 
- Hé csak nem félsz a víztől ?!-nevetett Niall. Még mindig meredten néztem.
- Hahó ?-legyezett a szemem előtt. 
- Rossz előérzetem van !-motyogtam és az ajtó felé sétáltam.
- Hova ? Hova ?-állított meg Zayn. Átléptem rajta és kimentem. Nem tudtam hol keressem. Csak mentem a fejem után. Ekkor egy kávézóban megpillantottam..

A tekintetéből ítélve nem örült annak amit hall,ráadásul még engem is kiszúrt. Ijedten rezzentem össze,de nem tudtam elmenni onnan. Hirtelen felkelt,majd a partnere is. Ott álltam és néztem,ahogy felém közeledik. Szinte az utolsó pillanatban sikerült megmozdulnom és gyors tempóban nem annyira feltűnően elsétáltam onnan. A szívem majd ki akart szakadni a helyéről. Nem értettem miért érzek így,amikor csak szökni akarok. Egy kerítés állta a szabadságom útját. Most hogyan tovább ? Mindjárt itt lesznek,tudtam hogy követnek.  Már a lépteik hangját is tisztán hallottam. 
A szívem egyre gyorsabban vert. Csalódnom kellett,mert hiába álltam ott vérbe fagyva,nem jött senki. Egy darabig még vártam,de aztán elindultam előre. 
Csend volt,már túlzottan is.  Rossz érzés fogott el. Az utca sötét volt, a szél is hangtalanul suhant az utca melletti park fái között. Már kezdtem megnyugodni,kezdtem hinni,hogy minden rendben van és megtalálom Louis-t aztán haza megyünk. 
- ÁÁÁHH!-hallatszott nem messziről. Összerezzentem,a szívem hatalmasat dobbant. 
- Mi-mi volt ez ?-kérdeztem halkan. Rémült voltam,de a kíváncsiságom uralkodott felettem. Elindultam a hang irányába. Egyre hangosabb zajokat hallottam. A lábai remegni kezdtek,tisztán hallottam a szívdobogásomat. A park egy elhagyatott részéről jöttek a hangok. 
- Megmondtam,hogy szállj le róla,nem ?!-kiabálta egy monoton ijesztő hang. 
- Ahh..-hallatszott ismét. Félve közeledtem. Talán bántanak valakit ? Már az ütések hangja is hallatszott. Egy fa mögé bújtam,majd körbenéztem. 
- Hárman vannak. -motyogtam és kicsit közelebb mentem. Ekkor vettem csak észre,hogy valóban vernek valakit. Egy srác volt az,a nyakában lévő nyaklánc csillogott az utcai lámpák halovány fényében. Elgondolkoztam.
- Nos ? Elég volt ?-ütötte meg az egyik. Fájdalmas nyögés hagyta el az áldozat száját. Kapott még egyet,majd még egyet. A számhoz kaptam,már nem tudtam nézni,ahogy ütik azt a srácot. 
- Harry,Harry,Harry... Na milyen érzés az,amikor te kapod az ütést ?-előjött egy másik srác,szorosan a fához simultam. Azt mondta,hogy Harry?  Ledermedtem. Mit akarnak Harry-től ?  Így még jobban segíteni akartam. De hát m mit tehetnék ? Csak egy lány vagyok..! Mélyen magamba mélyedtem. Közben hallgattam az egyre hangosodó fájdalmas kiáltásokat. Már szinte nekem is fájt. Nem bírtam tovább. De mégis hogy menjek oda ? Nem volt már több időm ! Cselekednem kellett még pedig azonnal !
- Elég !-léptem elő a fa mögül. 
- Na mi van ? Csak nem fáj neked ?-tovább ütötték Harry-t,mintha meg sem hallottak volna. 
- ELÉG LEGYEN !-kiabáltam remegő hanggal. Ekkor megfordult mindenki. A szél felerősödött és üvöltve suhant át a parkon.  
- Mit akarsz itt kislány ?-kérdezte az egyik. Odaszaladtam Harry-hez,ám az egyik utamat állta. Megrúgtam,de meglepően erős volt. 
- Eressz el !-ütögettem a karját. - Harry !-néztem a fiúra,aki magatehetetlenül rogyott térdre. Ekkor hirtelen elengedett a srác. Letérdeltem Harry-hez.  Áradt belőle a pia szag. Nem értettem, hogy süllyedhetett le idáig. Megfordultam végig néztem a négy alakon. Az egyik megakadt a szemem. 
- Kik vagytok ?-rebegtem. Halk nevetés hallatszott. Nem igazán értettem mi volt ezen annyira vicces. Az alakok egyre közelebb jöttek. Ekkor vettem észre...
- Louis, te vagy az ?-felálltam és közelebb mentem. Valóban ő volt az. Arcon akartam csapni, de elkapta a kezem és megszorította. - Engedj el !

- A te érdekedben tettük.-mondta nyugodtan és belerúgott Harry-be, aki felnyögött. Nagy fájdalmai lehettek. - Csak visszaadtam neki a kölcsönt.
- Nem..ez nem te vagy ! Louis sosem tenne ilyet !-nem tudtam elhinni, hogy már Louis is ilyet tenne. 
- Persze, mert Louis jó, okos, kedves és egy ártalmatlan béna alak.-mondta lenézően. - Kérlek Rose ébredj fel ! Ez itt nem a legszebb tündér mesék egyike. Már rég nem érdekel senki !
- És én még el akartam menni hozzád...-motyogtam csalódottan.
- Te tényleg naiv vagy Rose !-az arcomhoz érintette Louis a kezét. Elfordítottam a fejem. - Mikor nősz már fel ? Mit vártál Harry-től ? Ez az igazi arca ! Itt volt nem messze egy bárban egy helyes pincérlánnyal iszogatott megint. Igaz Harry ?-rúgta bordán Louis. Szinte éreztem,ahogy belehasít Harry-be a fájdalom. Nem tudtam megszólalni. Már megint csak egy játék voltam. Rosszul éreztem magam. Ekkor Louis halkan nevetett.
- Szánalmasan festesz Styles !-a nevetése rémisztő volt. Nem értettem miért teszi ezt.
- Ha az érdekel miért? Nos ez igazán egyszerű: bosszút akartam állni, amiért mindenki előtt megalázott újra és újra.-magyarázta Louis,közben ökölbe szorúlt a keze.  Megijedtem tőle, hátrálni kezdtem. 
- Jobb lesz ha elmész !-mordult rám Louis. Harry-t figyeltem. Elé álltam.
- Most meg véded őt ? Megcsalt ! Részegre itta magát egy pincérlány társaságában találtunk rá. Nem érted,hogy sosem kellettél neki ?!-vágta hozzám. Ekkor elgondolkodtam. Talán igaza van. Már nem maradt egyetlen ember sem, aki igazán szeretne. Most utolért a fájdalmas igazság. Az előszelét nem éreztem,de az utószele annál fájdalmasabb. 
- Miért...?-rebegtem. Louis odalépett hozzám, megsimogatta az arcom. 
- Majd,ha idősebb leszel megérted ! Liam nem Harry-től akart megvédeni, mert ez a seggfej tényleg szerelmes lett !-egyszerre mindenki nevetni kezdett. Nem értettem már semmit. Zavartan forgattam a fejem egyik alakról, a másikra. 
- Bocs kislány, de nem maradhatnak szemtanúk !-az egyik alak közelebb lépett.
- Ugyan már Rose ! Kezdettől fogva ez volt a célom, semmi más !-mondta szemrehányóan. Éreztem ahogyan megtelik könnyekkel a szemem. 
- Túl könnyen sírva fakadsz mindenen !-tette hozzá,majd odaadott az egyiknek egy botot. - Ne túl erőset, nem akarjuk megölni..!
- Lo...uis...-mire kimondtam a nevét,már összerogytam. Olyan hirtelen ért az ütés,hogy nem tudtam kivédeni. Végig Louis szavai zsongtak a fejemben. Egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy erre képes lehet. Viszont végre felnyitotta a szemem ! Soha többé nem fogom hagyni,hogy bárki is bántsa a barátaimat ! Soha többé nem leszek kiszolgáltatva ! Erre megesküszöm !!


                                                                   ***

- Szerintetek mi történhetett vele ?
- Mi hát mi ?! Ez hülye kérdés volt Niall ! Már megint olyan helyen járt ahova nem kellett volna !
- Hé nyugodj le Liam !! Menjünk be és nézzük meg hogy van !
Csak hangokra emlékeztem. A szememet is nehezen nyitottam ki,mikor meghallottam az ajtó csapódást.
- Jéghideg a kezed.-mondta egy hang halkan. Összerezzentem. Oldalra fordítottam a fejem. Megkönnyebbülve láttam,hogy Zayn az. 
- Rossz az oxigén ellátása. A baleset óta így van.-válaszoltam. 
- Úgy szeretem ezeket az orvosi megjegyzéseidet ! De mond csak,mi történt azután,miután eltűntél a buliról ?-kérdezte. Rápillantottam. Nem igazán akartam neki elmondani. Ekkor megszorította a kezem. 
- Én csak..örültem Louis-nak ő viszont nem a babának..-nyögtem ki pár perc csend után. Zayn közelebb csúszott.
- De hát miért ?-kérdezte. Nagyot nyeltem.
- Mert miután Susan elmondta,hogy lefeküdt Harry-vel, a parkba menekültem. Ott futottam össze Louis-val. Azt mondta,hogy aludjak nála,beleegyeztem. Még sírhattam is a vállán,de ahogy magához ölelt, nagyon furcsa érzésem támadt,ezért hát ellöktem magamtól. De ő mindig egyre közeledett felém,míg végül...-lehajtottam a fejem,tudtam,hogy nagy hülyeséget csináltam és hogy most megérdemlek mindent.- Szóval elcsattant egy csók...aztán eszembe jutott,hogy Susan kedveli Louis-t...és...onnantól mér már irányíthatatlanná váltak a dolgok. Harry megtudta,hogy kedvelem Louis-t,ezért az edzőteremben bokszoltak. Én pedig végig néztem,ahogy...-könnyesek lettek a szemeim.- Ahogyan Harry összeveri Louis-t..de nem tehettem semmit ! Semmire sem vagyok jó..!-végig zúdultak a könnycseppek az arcomon,de hamar eszembe jutott,amire megesküdtem. Ökölbe szorult a kezem és csak néztem magam elé. 
- Hé..ez nem a te hibád ! Na gyere feküdj a mellkasomra !-Zayn lefeküdt mellém és magára húzott. Egy darabig nagyon jól esett..
- Nem igaz ! Ezt nem kéne... Louis azt mondta,hogy azért kell megverniük Harry-t mert szerelmes lett.-eltoltam Zayn-t és felültem. 
- Mit nem kéne ?-kérdezte,majd felült mellém. 
- Túl közel voltam hozzád. Liam azt mondta,hogy csak játsszam el..-tettem hozzá.
- Neked talán igen..de nekem nem !-Zayn fájdalmasan nézett rám. Egy darabig egymást néztük,aztán egyszer csak felém hajolt. Éreztem,hogy most meg fog csókolni,de nem így lett. Felhúzta a pólóm, az az érzésem támadt,hogy a melleimet akarja megfogni,tévedtem. Még csak nem is húzta fel addig. Pár percig nézte a hasam,majd óvatosan rátette a kezét és megsimogatta. Nem tudtam értelmezni ezt a reakcióját. Csak ültem és néztem. Nem sokára lehajolt és egy puha puszit is nyomott rá. A hasamhoz raktam a kezem,oda ahol az övé volt. Ekkor megértettem valami fontosat. Harry kiakadt a ,,gyerek" szó hallatán, még Louis is,viszont Zayn nem. Sőt látszólag még örül is neki.
- Zayn,te nem is vagy feldúlt a baba miatt ?
- Már miért lennék ?-nevetett.
- Nem fogom megtartani ! Sem Harry-nek,sem Louis-nak sem neked és sem pedig nekem se lesz rá ideje ! Felesleges lenne ! Nem értem miért örülsz neki ! Utálom Liam hülyeségét és.....ahh..!-pufogtam, de a végén belenyilallt a fájdalom a hasamba. Erőtlenül dőltem előre,de Zayn elkapott. 
- Látod anyuci, ez van ha mérgelődsz ! A kis törpe nem szereti,ha anya mérges!-viccelődött Zayn.
- Menj a fenébe !-mondtam erőtlenül. Zayn visszafeküdt és magára húzott,közben a hasamra tette a kezét. Tényleg vigyázott a babára. 
- Miért csinálod ezt ?-kérdeztem később.
- Mármint a simogatást ? Azért hogy megnyugodjon.-válaszolta.
- Nem. Miért foglalkozol velem még mindig ? Harry és Louis is már megmondta,hogy csak egy naiv kislány vagyok !
- Mert én...megígértem Liam-nek ! Ennyi téma lezárva !-válaszolta hangosabban. Elfordultam. Szóval már ő sem kedvel úgy..
- Köszönöm.-motyogtam és védelmezőn körbefontam a hasam a karjaimmal.
Egyre csak egy dologra tudtam gondolni. Talán rosszul ítéltem meg Zayn-t ? Most ahogy simogatta és védelmezte a hasam...egészen különös.. 

2. ÉVAD 41.RÉSZ : Ármánykodás

- Elaludtam !-kipattantak a szemeim. Körbenéztem,sehol egy lélek. A szobámban,az ágyon feküdtem. Gyorsan felkeltem és az ajtóhoz mentem. Finom illatok és hangos nevetés csapott meg. 
- Végre a hercegnő is felébredt !-lépett oda hozzám Jessica. 
- Mi folyik itt ?-kérdeztem.
- Gyere !-húzott a nappaliba,ahol épp Liam,Niall és Zayn ténykedett. 
- Jó reggelt !-köszöntött Liam. 
- Mi a frászt csináltok ?-néztem körbe. A konyhában Laura,Susan,Hannah és Alice kotyvasztott. 
- Hé shh ! Gyere elmondom a napirendedet !-kapta el a karom Liam és az előszobába vitt.
- Gratulálok neked és Zayn-nek !-suttogta Laura,amikor elhaladt mellettünk. Értetlenül néztem Liam-re. 
- Veszünk neked egy helyes estélyit aztán bulizunk !-kiabálta lelkesen Liam.
- De miért is ?-kérdeztem flegmán. Liam idehívta Zayn-t. 
- Babaváróbuli.-mondta. Idegesen dobbantottam és felrohantam a szobámba. Liam utánam jött és megállított. 
- Jasmine Rosalie Jackson !-kiabálta,mire megtorpantam. - Idefigyelj nem fogod elrontani ezt az egészet,mert hisztirohamot kaptál ! Zayn a gyereked apja a teszt is kimutatta !-*Nézz rá !-visszafordultam,egy darabig Zayn-t figyeltem,majd újra Liam-et,aki eközben is beszélt.*- Ő mindent megtesz csak azért,hogy neked jó legyen ! És te ? Te mit teszel érte ? Semmit ! A napirended a következő: Hannah-val elmentek vásárolni,jól érzitek magatokat,aztán haza jöttök a bulira. Nagyon sok ember itt lesz,úgyhogy a legjobb formádat kell hoznod !-hadarta el Liam,majd odatolt Hannah-hoz. 
- Na mehetünk ?-kérdezte lelkesen Han. Megvontam a vállam. Ekkor Zayn lépett oda hozzám. Szomorúan nézett rám. 
- Tessék ezt még reggel csináltuk neked a srácokkal.- nyújtott át egy zacskó.
- Köszönöm.-motyogtam és elindultam kifelé,de Liam összeráncolt szemöldökkel állt elém és Zayn felé mutogatott. Felsóhajtottam és visszafordultam,megöleltem Zayn-t. 
- Khmmm!-köhögött Liam. Szúrósan néztem rá,majd közelebb hajoltam Zayn-hez és megpusziltam. 
- Nagyon aranyosak vagytok !-jegyezte meg Laura. Felfordítottam a fejem. A tekintetem ijesztő volt,képes lettem volna megölni vele.
- Vagy még sem hehe...-vakarta meg a tarkóját és gyorsan eloldalgott. 
- Na de Rose !-lökött meg Liam. Ökölbe szorult a kezem. - Hannah vidd el gyorsan !-tolt ki az ajtón minket. 
- Nem értem miért csinálod ezt...-jegyezte meg Hannah. - Szerintem Zayn nagyon cuki..!
- Fejezd be. Nem Zaynnel van a bajom,hanem Liam-mel és a hülyeségeivel !-válaszoltam. Ezután csendben mentünk tovább. Végig a tegnap járt a fejemben,egyszerűen nem..nem tudtam felfogni,hogy már Liam is ellenem fordult. Már mindenki ellenem játszik ! Az egyik bolt kirakatában könyvek voltak,ameddig Hannah nem figyelt meglógtam. Tudod ki fog veled vásárolgatni..! 
- Hm..na lássuk mik vannak itt..-motyogtam és körbenéztem a boltban. Hannah sosem keresne egy könyvesboltban.
- Segíthetek ?-kérdezte egy lány. Legyintettem.
- Nem kell köszi,csak bujkálok.
A lány felnevetett,mire megfordultam. A kinézete bájos volt. Hirtelen abba maradt a nevetése. 
- Tudom ki vagy !-kiabálta. 
- Shh !!-fogtam be a száját és lehúztam a földre. - Igen és tudom,hogy ki vagyok..
- Itt vannak a többiek is ? Az egész banda ?-lelkesedett. Megráztam a fejem,majd felálltam. Nem láttam Han-t sehol. 
- Kösz mindent !-szaladtam ki. A tervem az volt,hogy egész nap itt fogok lófrálni,aztán valamikor haza esem. Ha komolyan "babváróbuli"t akarnak csinálni,akkor szándékosan elkésem és nem veszek ruhát. Hamar rá kellett jönnöm,hogy ezzel magamat aláznám meg. Főleg most,hogy nagyon sokat számít az emberek véleménye a verseny miatt. Nem mellesleg,tényleg kén egy jó estélyiruha. Szerencsére megpillantottam egy ruhaboltot. Nem siettem,hisz nagyon ráérek. Épp,hogy csak beléptem,ki is mentem,mert a bolt végében megpillantottam Hannah-t. Nem voltam elég elővigyázatos és észre vett.
- Rose !-kiabálta és elkezdett felém rohanni. A sétáló utca végén van egy pláza,oda futottam be. 3 szint,több száz bolt,éttermek,mozi stb. Itt nem fog megtalálni ! Legelőször megnéztem,milyen filmek vannak. Persze a mozi fent volt a 3.-on. Direkt lépcsőn mentem,mert a liftből tuti kiszúrna a drága barátnőm. Csak béna filmeket láttam,így hát tovább álltam. A gyomrom korogni kezdett. Szerencsére a mozinál egy csomó étterem szokott lenni. Ez most sem volt másképp. Ma a görög kaja volt az ínyemre,de nem időzhettem sokáig,így beértem egy gyros-szal pitában. Azt majszolva haladtam tovább,végig játékboltok,míg elértem egy...bababolthoz. Egy darabig ledermedve álltam előtte. Feltörtek az emlékek. A szemeim könnyesek lettek. Nem bírtam megállni,muszáj volt bemennem. Volt itt minden: cipők,dresszek,nadrágok,pólók. 
- Első gyermeknek keresel vagy kis tesónak ?-kérdezte egy nagyjából velem egykorú lány. Meredten néztem rá. - Te vagy Rose az Infinity-ből ?!
- Nem tudom..-rebegtem,megakadt a szemem egy velem egy idős lányon. A cipőket nézegette,amikor odalépett hozzá egy kis nadrággal egy srác. Nevetgéltek. A srác a fülére vette a cipőket a lány nevetett,aztán orron puszilta.
- Hahó ?!-állt elém a lány. Megráztam a fejem.
- Ne haragudj..-elindultam kifelé. A hasamra tettem a kezem. Most esett csak le mi is történt. Túl felelősség egy gyerek. Nem lesz időm énekelni és tanulni sem mellette. Ráadásul az apjának sem. De akkor mit tegyek ? Vetessem el ? Az kegyetlenség ! Teljesen kétségbeestem,leültem egy padra. A csempét néztem. Pont egy kijárat előtt ücsörögtem. Úgy döntöttem tovább állok. Lassan kisétáltam. A sors fintora volt,hogy a házunktól nem messze volt a kijárat,de eszem ágában sem volt haza menni és hallgatni Liam lecseszését. Az ellenkező irányba indultam. Ott volt a park,ahol Zayn-nel gyakran sétálgattunk. Néha visszaforgatnám az időt és nagyon sok mindent megváltoztatnék. Talán még a találkozásomat is Harry-vel.. 
- Rose ?!-kiáltotta egy hang. A hang élesen csengett a fülemben,muszáj volt megfordulnom. - Végre meg vagy !- jött oda hozzám Hannah. - Azt hitted meglóghatsz ?!- kapta el a karom. Hagytam magam,ár nem volt értelme "menekülnöm". Csendben,mélyen magamba meredten követtem.
- Képzeld találtam egy nagyon szép ruhát !-rángatott egy üzlethez.
- Soha sem fogom azt felvenni..-motyogtam és kimentem. 
- Várj !-kiabálta és áthúzott egy másik boltba..majd még egybe..és mégy egybe és még vagy százba..


                                                             ***

Már nagyjából 6 óra lehetett,de Hannah még mindig ruhákat próbáltatott fel velem. Addig,amíg végül nagyon elegem lett. Odaadtam neki az összes ruhát,majd szépen kisétáltam. Már rég kiválasztottam magam egy ruhát,de az nem itt van,hanem egy egyszerű átlagos boltban az ellenkező irányban. Fogalmam sincs mit csinált Hannah,de megint sikerült szem elől tévesztenie. Bevallom örültem is neki,mert legalább nem fog feleslegesen rikácsolni,hogy melyik ruhát vegyem meg,végtére is ez az én babaváróbulim. Akármilyen furán is hangzik,meggondoltam magam és kíváncsian várom milyen lesz. Nincs miért izgulnom,mert Harry-t fix,hogy nem hívják meg. De majd beszélnem kell vele a történtekről. Ekkor támadt egy ötletem: egy darabig jól elleszek, ha kell még meg is játszom magam. Így a figyelem elterelődik rólam,mert aki állandóan bajt csinál nagyobb figyelmet kap. Talán megkérem Zayn-t. Ő biztos segít nekem ! Ezután elmegyek Harry-hez. Csodálatos terv. Hamar végeztem a ruhavásárlással,így már csak haza kellett mennem. Elég feldobott lettem,hogy egy ilyen megvalósítható tervet eszeltem ki. 
- Rose mi van rajtad ?!-futott oda hozzám Hannah. Nevetni kezdtem.

- Ruhának hívják.-mondtam és a házhoz sétáltam. Han megfogta a karom. 
- Ne csinálj hülyeséget !-figyelmeztetett. Már épp meg akartam nyugtatni,hogy "ugyan eszemben sincs",amikor megpillantottam a kígyózó sort a ház előtt. Persze,hogy nem a saját házunkban fogunk bulizni..
- Mi ez a hatalmas tömeg ?-kérdeztem.
- Úgy tűnik Liam egy kicsit elragadtatta magát..-vakarta meg a tarkóját és a kapuhoz vitt.
- Emberek ott van ! Jaj milyen szép ! Gratulálok ! Sok boldogságot !-kiabálták,amikor odaértünk. Próbáltam mosolyogni,de nagyon nem ment. Hannah ezt látva gyorsan berángatott a házba. Ott sem volt jobb a helyzet. Niall és Liam pezsgővel és kajákkal teli tálcákkal mászkált. Körbenéztem,mindenhol embereket láttam,akik jóízűen nevetgéltek. Kezdtem kiakadni,amikor megpillantottam Zayn-t. Magával ragadott. 
- Gyere tetszeni fog !

- Most hova viszel ?-kérdeztem. Zayn csak mosolygott,majd megállt. 
- A többiek ott bulizzanak kedvükre,mi jól elleszünk itt.-mondta nevetve és egy asztalhoz vezetett. Nem tudtam megszólalni. Komolyan egy étterembe hozott?! Kihúzta a székem,leültem. Minden olyan volt,mintha mi lennénk a világ legboldogabb szerelmes párja. Nem volt szívem közbe szólni. Jött a pincér vörös bort öntött.
- A babára !-emelte fel a poharát Zayn és felém nyújtotta. Ledermedtem. Egy darabig nem tudtam megmozdulni. - Sajnálom..-tette le a kezét. 
- A babára..-emeltem fel a kezem. Ekkor az asztalon lévő kezemhez érintette a kezét. Rápillantottam. Magabiztosnak tűnt. A szemei csillogtak. Elmosolyodtam. Nem sokára megérkezett pincért.
- Remélem szereted a spagettit..!-mosolygott. Bólintottam. Szótlanul kezdtünk el enni,amikor Zayn hosszasan nézett rám. - Várj spagettis lett a szád.-fogta meg a szalvétát és felém hajolt,de ahelyett,hogy letörölte volna,megcsókolt. Tapsvihar hallatszott a háttérben. Még a lélegzetem is elállt. Zayn visszaült a helyére és végig engem nézett. Látszólag nem is zavarta,hogy mindenki minket néz. Még mosolygott is. Már egészen kezdtem magam beleélni,amikor kiabálást hallottam. Felkaptam a fejem,majd vissza Zayn-re. 
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan ?-kérdeztem mosolyogva. 
- Miért ?-nézett körbe. - Nem tetszik ?
- Dehogyisnem..csak sok itt az ember..-pillantottam oldalra.
- Igen..Liam keze van a dologban..-jegyezte meg. Nevetni kezdtem,majd Zayn is. Akkor eszméltem csak fel,amikor megfogta a kezem és megsimogatta. Ideges lettem,ezt csak fokozta az egyre hangosodó kiabálás. 
- Én mondtam,hogy ne engedjék be !-kiabálta egy női hang. Pár perc múlva megjelent Harry. A kezei ökölbe szorultak. Összerezzentem Pont úgy követett,mint akkor. Elsápadtam. 
- Hé,mi baj ?-kérdezte Zayn,de már nem tudtam neki válaszolni,mert ideért Harry.
- Figyelmeztettelek haver..!-tette a kezét Zayn vállára. Be volt kötözve a kézfeje. A szívem egyre gyorsabban vert. Az emberek is elhallgattak. - Mi ez itt? Egy társkereső klub ?! Megmondtam már neked is,hogy HAGYD ŐT BÉKÉN !-kiabálta és leöntötte Zaynt,majd a spagettit is ráborította. Aztán rám nézett. Remegtem. - Gyere Rose !-rángatott el. Ellenálltam. 
- Nem Harry !- a kezei ökölbe szorultak és Zayn felé nyújtotta. Lehajtottam a fejem. - Csak ne bánts több embert !-motyogtam és vele mentem,de hátranéztem Zaynre. 

Leszedte a vállára ömlött spagetti darabokat,aztán rám nézett,majd lehajtotta a fejét és kikotorta az öléből a többit. 
- Ezt most miért kellett ?!-álltam meg,amint elértük a kijáratot. 
- Úgy is megkerestél volna..-morogta és a kocsijához vitt. 
- Nem megyek veled ! Ez nem volt szép ! Zayn..-rántottam ki a kezem,amikor Harry összeráncolt homlokkal állt előttem.
- Zayn ? Mi van vele ? Nem azt mondtad,hogy ott hagyott téged ? Most akkor ki baszik ki kivel ?-elfordítottam a fejem.
- Harry megmondtam,hogy tartsd magad távol tőle !-lépett közbe Liam. Harry halkan nevetett.
- Most meg mi ilyen vicces ?-kérdezte Liam. 
- Csak annyi,hogy nem veszed észre magad. Akármit csinálsz ő akkor is az enyém marad !-a kocsijához ment. - Majd érte jövök,ha erre te is rájössz !-szállt be,majd elhajtott. Liam magához húzott. 
- Nincs semmi baj,gyere menjünk vissza a házba.-bementünk a házba. Ott épp ment a tv. Természetesen mindenki azt nézte. 

"- Köszöntöm Kedves Nézőinket ! Mint mindig,most is egy igen érdekes témát csíphettünk el. Egy fiatal riporterünk számolt be az iménti eseményekről..."

Nem igazán érdekelt amit magyarázott,egészen addig,amíg meg nem hallottam...

"Érdekességképben: Mint tudjuk az Amerikai X Factor-t fel kellett függeszteni,mert Simon Cowell csapatából egy lánybanda,az ,,Infinity" egy tagja Rosalie Jackson súlyosan megsérült. Egyes források szerint már jobban,ezt nem hittük el,de számos kép készült egy szintén énekes, Louis Tomlinson-nal,aki szintén egy banda énekese. Ha ez nem elég,Simon csapatában volt az X Factor-ban. Mi csoda véletlen. Ám ma egy éttermet foglaltak le. Egy riporterünket érdekelte a hír és ő is elvegyült a tömegben.
Szia Katy hallasz minket ?
- Igen csodásan ! A mai este igen izgalmas volt ! Ez az étterem elég zsúfolttá vált és csak azokat engednek be,akiknek van meghívójuk. Azt nem tudni,hogy pontosan kik a meghívottak,de források szerint egy másik énekessel, Zayn Malik-kal érkezett,ám Harry Styles-szal távozott. Vagyis akkor az egész bandával ismeretséget kötött ?"

Odamentem és kikapcsoltam majd a kanapéra dobtam a kapcsolót. Amikor megfordultam megpillantottam Louis-t. 
- Hát ezt érzed..-motyogta és lerakott egy virágot az asztalra,majd elindult kifelé. 
- Várj félreérted !-futottam utána,ám elém álltak.
- Gratulálunk ! Hány hónapos a baba ?-kérdezgettek.
- Baba ?! Te terhes vagy..?-fordult meg Louis. Kikerültem a két vendéget és odasétáltam Louis-hoz. - Most már tényleg nem értelek..
- Amikor kórházban voltam.. Ott derült ki.-mondtam halkan,nem tudtam ránézni. 
- Harry az apja ?-kérdezte. Megráztam a fejem.- Akkor ?
- Nem tudom..-válaszoltam. Ekkor megjelent Liam. 
- Csak hogy végre meg vagy ! Egy családi fotóra kell jönnöd ! Na de hol az apuci ?-nézett körbe Liam. Nem sokára betoppant Zayn. - Á itt is van !-Liam a nappaliba húzott minket,Zayn átkarolt és a hasamra tette a kezét. Louis végig nézte a képeket,amiket csináltak rólunk. Az utolsón csak Zayn és voltunk rajta. Meg kellett csókolnia. Behunytam a szemem. 
- Sajnálom !-suttogta Zayn és lassan az ajkaimhoz érintette az övéit. Mikor végeztünk odasétáltam Zayn-nel az oldalamon.
- Chh..még hogy nem tudod..-nézett rám Louis megvetően. - Grat Zayn,bocs de nekem mennem kell..!
- Igazán nem kell sietned ! Várj hozok valamit inni !-ment a konyhába Zayn. 
- Tudod mit,teljesen megértem Zayn-t ! Igaza van !-mondta szemrehányóan. 
- Nem tehettem mást !-mondtam hangosan. 
- Mindig van választásod !-ment az ajtóhoz. 
- Akkor vigyél magaddal !-elkaptam a karját,rám nézett,majd az ajtóra.
- Minek ? Itt van neked Zayn. Nézz csak rá...ahogy rád néz..-szegezte Zayn-re a tekintetét. 
- Csak pár napra ! Harry keresni fogja Zayn-t és,ha meglát vele..-mondtam kétségbeesetten. 

40.Rész: Baleset a titok miatt

Zayn idegesen nézett rám. Egyre közelebb lépett,láttam a szemein,hogy sejti vagyis reméli,hogy nincs igaza. 
- Mond már..!-szólalt meg keservesen. Felpillantottam rá,egyenesen a szemeibe néztem. Most is gyönyörűen csillogtak. A szemeim megteltek könnyekkel,behunytam a szemeim és az összes könnycsepp kizúdult. 
- Hé,shh !-húzott magához. A hátamat simogatta,ami nagyon jól esett.
- Kérlek mond el !-suttogta a fülembe és egy puha puszit nyomott az arcomra. 
- Nem..-fordítottam el a fejem.
- Látom rajtad !-lépett hátra. Megráztam a fejem és elindultam haza felé. 
- Várj !-kapta el a kezem. Kirántottam a karom.
- Hagyj ! Nem mondom el és nincs semmi bajom !-mentem tovább sírva. Hirtelen olyan rosszul lettem,hogy le kellett ülnöm. Szédültem és hányingerem volt. Gyorsan haza siettem. Mikor haza értem az volt az első dolgom,hogy megkerestem a fürdőszobát és telehánytam a wc-t. 
- Rose,valami baj van ?-kérdezte Hannnah aggódva.
- Nincs semmi,jól vagyok.-kiabáltam nyúzott hangon. Berohantam a szobámba,bezárkóztam. Kopogást hallottam.
- Nyitva.-kiabáltam erőtlenül. Hannah lépett be az ajtón.
- Bejöhetek ?-kérdezte bájosan.
- Már bent vagy.-motyogtam és a nyakamig betakaróztam. 
- Mi történt a fürdőben ? Rosszul lettél ? Nekem elmondhatod !-ült le az ágyamra. Lerúgtam magamról a takarót.
- Nincs semmi bajom ! Jól vagyok !!!-törtem ki hisztérikusan és lerohantam a lépcsőn. 
- Ennek meg mi baja ?-kérdezte Jessica furán. Laura megvonta a vállát. 
- Most hová mész ?!-jött utánam Hannah.
- El.-csaptam be az ajtót. Meg kellett találnom Harryt ! De vajon hol lehet..?! Már nagyon rég nem láttam.. Ekkor eszembe jutott az edzőterem. Még rágondolni is rossz volt. Folyton arra a napra gondoltam,amikor Harry elől menekültem,aztán a kórházban ébredtem. Félelem fogott el. Ez csak fokozódott,ahogy közeledtem. Mikor elértem az edzőtermet,ledermedve álltam és csak néztem. Nem tudtam megmozdulni. A lábaim remegtek. Kellett egy kis idő,mire elszántam magam és bementem.
- Hahó.-köszöntem. A terem üresnek látszott. 
- Na mi van cica,jöttél edzeni ?-kérdezte egy férfi.
- Nem. Két srácot keresek.-válaszoltam.
- Nagy kár,megedzettelek volna..-kacsintott.- Pontosan kiket ? Hátha tudok segíteni..
- Ha..-el akadtam a szavam. Nem tudtam kimondani a nevét.
- Tessék ?-kérdezte.
- Louis..az egyik..-nyögtem ki.
- Őt nem ismerem..-válaszolta.
- Pedig itt volt és vele egy másik.. azt mondták rá:"bajnok".-léptem közelebb a férfihoz.
- Harry Stylesnak hívják. Őt ismerem,nagyon tud a srác. Állítólag a saját haverját is szétverte.-mesélte lelkesen. Nem válaszoltam,tovább mentem. A ring felé sétáltam,hátha ott van. Még mindig remegtek a lábaim és a szívem eszeveszettül kalapált. 
A ringnél sötét volt,bemásztam és körbejártam. Aztán leugrottam és beleütköztem egy boxzsákba. A kezeimre tekertem két rongyot,amit padon találtam és ütni kezdtem a zsákot.
- Feljebb a kezedet !-hallatszott hátulról. Összerezzentem.
- Minek ? Így is jó !-ütöttem egy nagyot a zsákba.
- De pocsék a technikád..-jegyezte meg. Megvontam a vállam és folytattam. Egyszerre lépteket hallottam.
- Mit kereshet egy lány ilyenkor itt ?-fontolgatta,miközben felém közeledett.
- Valamit,amihez semmi közöd nincs.-válaszoltam.
- Ejj,de zabos valaki..-hallatszott egészen közelről. Nem válaszoltam,tovább ütlegeltem a zsákot,mire két kezet éreztem a derekamon,ledermedtem. 
- Megmutatom.-nyúlt előre és megfogta a csuklóm. Ott volt a bal kézfején a kereszt. 
- Így.-mozgatta a kezeimet.- Látod,milyen szép így ? Tönkre vágnád az ellenfeledet rendesen..!-mondta nevetve és a nyakamhoz hajolt. Elhúztam a fejem és arrébb álltam.
- Nem látogattál meg.-hátráltam. Pontosan tudtam,hogy Harry az,megismertem a tetoválásairól és a rekedtes hangjáról. Nem szólt semmit. A hasamhoz kaptam és elrohantam. A mosdót kerestem,mikor megtaláltam,azt a wc-t is telehánytam. Mikor visszaértem,épp akkor vetkőzött.

Megálltam,jó messze tőle,de így is kiszúrt. Elvigyorodott és odajött hozzám.
- Rossz kaját csinált Liam megint ?-nevetett.
- Nem,miért ?-kérdeztem halkan. 
- Úgy elrohantál..-nézett végig rajtam.- Talán beteg vagy ?
- Nem.-mondtam és oldalra álltam. 
- Mit csinálsz ?!-kérdezte furán. 
- Add a kezed !-mondtam. Odanyújtotta a hasamhoz akartam rakni,de ő a melleimhez nyúlt.
- Ne..!-léptem hátra. 
- Mit akarsz mutatni ?-kérdezte lelkesen. Elővettem a papírt,amit a nővértől kaptam
- Ezt és gratulálok.-mondtam könnyes szemekkel és arrébb álltam. Harry izgatottan forgatta a lapot,ám amikor elkezdte olvasni lehervadt a vigyora. Mikor elolvasta,kiesett a lap a kezéből. Ökölbe szorultak a kezei. A falhoz dőltem. Harry a pár centire a fejem mellett vert bele a falba. Összerezzentem és könnyek szöktek ki a szememből.
- Nem ! Nem ! NEM !!-ütögette a falat dühösen,már véres volt az ökle. Féltem,hogy engem fog megütni. Lecsúsztam a falon és sírtam. 
- DE HÁT HOGY ÉS MIÉRT ?!-ordította. Megráztam a fejem.
- Az istenit !-ütött a falba mindkét öklével.- Biztos nem téved ?! Hol egy kurva teszt ?!-kiabálta indulatosan és felhúzott a földről.
- Engedj el,ez fáj !-mondtam könnyes szemekkel.
- Gyere most elmegyünk az orvoshoz !-ráncigált durván.
- Engedj már el !!-mondtam sírva,de Harry csak ment. Belökött a kocsijába,felkapta a felsőjét és beszállt ő is. Mint egy őrült úgy hajtott.
- Lassíts !-mondtam remegő hanggal,de nem hallotta,még gyorsabban ment. Az ülésbe kapaszkodtam,amikor átment a zebrán egy ember.
- Fékezz !!!-kiabáltam könnyezve,de már késő volt. 

Harry félrerántotta a kormányt,átmentünk a másik sávba,ahol neki ütköztünk egy kocsinak. Hatalmasat sikoltottam. Az ablak betört és a szilánkjai belefúródtak a karomba,amikor az arcomat próbáltam védeni. Éreztem,hogy az ablak felőli arcom tele van karcokkal,de a szemembe nem ment bele egy sem,mert összeszorítottam. Mikor kinyitottam a szemem,láttam,hogy a karom is csupa vér.
- Harry..?-kérdeztem erőtlenül. A kormány felé fordítottam a fejem. Harry feje a kormánynak dőlt és vérzett.
- Ne..ne..ne ! Harry !-csúsztam oda hozzá. Hátra döntöttem,ekkor láttam,hogy az orra is vérzik. Valamivel el kellett állítanom.. Volt nálam zsebkendő,de az nagyon hamar átázott. A hátsóülésen ott voltak a rongyok,amiket a boxolók a kezükre csavarnak és úgy ütik a boxzsákot. Azzal próbáltam elállítani a vérzést. A nyakához tettem a kezem,semmi. Aztán a mellkasára hajtottam a fejem. Megfogtam a kezét.
- Harry ne hagyj itt ! Sajnálom..nem lehet visszafordítani azt az estét..de nem is akarom ! Kérlek !!-sírva fakadtam. Ekkor megjelent egy férfi.
- Nézzük,hogy itt vannak-e túl élők !-kiabálta. - Hahó hall engem valaki ?-kérdezte. Nem válaszoltam csak sírtam.- Hölgyem ? Emberek itt van egy lány és egy fiú !
- Kérem segítsen !!-mondtam sírva.- Harry könyörgöm !! Sajnálom,ami történt..!! Szeretlek ! Kérlek ne hagyj itt ! Nem muszáj együtt lennünk,de akkor sem hagyhatsz itt,amikor én felépültem majd nem teljesen !! Nem halhatsz meg ! Nem lehet ! Tudom,hogy erős vagy..!!-zokogtam a mellkasán. 
- Hölgyem menjen onnan ! Jöjjön,szálljon ki !-mondta a férfi.
- Nem ! Nem megyek nélküle sehova !!-mondtam határozottan. Megkerestem Harry karját és összekulcsoltam a kezünket. 
- Hölgyem nem lehet,már hívtunk mentőt,ami hamarosan itt lesz,talán még meg lehet menteni a barátját.-mondta a férfi. Ebben igaza volt,elengedtem Harry kezét és kiszálltam.
- Nyugodjon meg !-nyugtattak. Rám adtak egy pokrócot és leültettek. A mentő hamarosan megérkezett,Harryt kiszedték a roncsból. 
- Én is megyek !-álltam fel. A mentős bólintott. Miután hordágyra tették Harryt,megfogtam a kezét és beszálltam a kocsiba. Oxigénmaszkot adtak rá és infúziót.
- Kérlek ne hagyj itt !!-mondtam sírva,a kezét szorongatva. Mikor a kórházba értünk,eltolták az intenzívre megvizsgálni. Engem pedig a sebészetre küldtek,hogy összevarrják a sebeimet. Gyorsan végeztem,így felmentem az intenzívre. Pont akkor tolták át Harryt máshova.
- Hová viszik ?-kérdeztem aggódva,de nem hallották meg. Követtem az orvosokat és bementem a kórterembe. 
- Kérem távozzon !-utasítottak.
- Látni akarom ! Hogy van ? Kérem !-mondtam sírva. Az egyik orvos megenyhült és azt mondta:
- Nem bánom,kap 5 percet !
- Köszönöm !-mondtam hálásan és odarohantam Harryhez. A gépek pityegtek mellette. A szíve lassan vert. Megfogtam a kezét. A szemei csukva voltak.
- Sajnálom,nem kellett volna elmondanom,de azt akartam,hogy te tudd meg elsőnek..-mondtam könnyes szemekkel. Ekkor Harry kinyitotta a szemét,de a légzőmaszk miatt nem tudott beszélni. Megszorította és összekulcsolta a kezünket.
- Én sem akartam,hogy ez legyen.. De így alakult és nem tudom,hogy mit tegyek..!-sírtam. Harry felemelte egyik kezét,az arcomhoz nyúlt és letörölte a könnyeimet. Megsimogatta az arcom,a kezéhez nyúltam és megfogtam. Ekkor zajokat hallottam. Megfordultam. Hannah és Liam álltak ott. 
- Nem zavarunk ?-kérdezte Hannah.
- Rose minden rendben van ?-kérdezte Liam aggódva. 
- Nekem nincs semmi bajom !-álltam fel,de még mindig fogtam Harry kezét. 
- És a kezed ?-lépett oda hozzám Hannah. 
- Csak karcolások.-legyintettem és vissza ültem Harryhez. 
- Te vonzod a veszélyt. De elmondanátok,hogy mégis mit csináltatok ?!-mérgelődött Liam. Nem válaszoltam.
- Hallgatlak Rose.-mondta. Még mindig nem válaszoltam. Liam elkapta a karom és felhúzott.
- Engedj el Liam !-ültem vissza,de visszarántott,annyira,hogy elengedtem Harry kezét,aki engem nézett. 
- Li,néz rájuk..-tette Liam vállára a kezét Hannah.
- Látom őket.-válaszolta.
- Látod,mennyire szerelmesek ?-sóhajtott Hannah.
- Én csak két idióta,meggondolatlan gyereket látok.-mondta mérgesen és kirángatott a kórteremből. 
- Elárulnád,mi ez az egész ?! Nálunk annyira rosszul voltál,eltűntél..Most meg megtalálunk Harryvel ?!-szidott le.
- A rosszullét szokványos. Harryt kerestem,azért mentem el.-válaszoltam.
- Mi az hogy a "rosszullét szokványos" ?!-mordult fel. 
- Az,hogy mostanában gyakran vagyok rosszul.-mondtam és elindultam visszafelé. 
- De miért ? Ezt már én is észre vettem.-állított meg. Megvontam a vállam.
- Kérlek mond el ! Nekem mindent elmondhatsz ! Én az összes titkodat tudom!-biztatott. A szemeim megteltek könnyekkel és megráztam a fejem. 
- Mi baj Rose ?-kérdezte aggódva. Megfogta  a kezem.- Könyörgöm mond el !
- Nem..sajnálom..-hajtottam le a fejem és tovább sírtam,mire kijött Hannah is. 
- Harry nem mond semmit. Kérdezgettem,de még csak nem is bólogat,csak néz.-mérgelődött. Kihasználtam az alkalmat és a kórterem ajtaja felé mentem.
- Nem nem! Ameddig nem mondod el,nem mehetsz be !-állt az ajtó elé Liam. Újra rám tört a rosszullét,a mosdóba szaladtam és hánytam.
- Az első ?-kérdezte egy nő. Először értetlenül néztem rá.
- Én akkor voltam ilyen rosszul.-mondta. Megráztam a fejem és kirohantam. 
- Megint rosszul lettél ?-kérdezte Liam. Bólintottam.
- Tényleg mond el. Segítek !-ölelt át. Sírva fakadtam.- Na..shh !-simogatta a hátam,de csak még jobban sírtam. 
- Ha elmondod,megkönnyebbülsz !-puszilt meg.
- Li..Liam..én...-motyogtam szipogva.
- Igen ?-húzott magához.- Folytasd.
- Én..t....te...-folytak a könnyeim. Tudtam,hogy ha elmondom,megkönnyebbülök ugyan,de Liam ki fog borulni. 
- Bátran !-biztatott.
- Én...ter...terhes va..gyok...-zokogtam. Liam eltávolodott,nem szólt semmit,de az arcán láttam a megvetést,a szomorúságot és a haragot.

- Harrytől,igaz ?!-kérdezte később. 
- Nem tudom.-válaszoltam könnyes arccal.
- Hát Harrynek engedted,hogy megfektessen vagy nem ?!-kérdezte durván. Nem válaszoltam,mire Liam eltűnt. A kórterem felé sietett,utána akartam futni,de mát bezárta az ajtót,kintről hallgatóztam.
- Gratulálok,remélem nagyon elégedett és boldog vagy ! Nem volt neked elég az, hogy Zayn szerette előbb ezt a lányt ?! Persze,hogy nem,mert utána csak azért is vele voltál,ki tudja mikkel tömted a fejét,hogy megkedvelt,te mg szerelmet vallottál neki,miközben nagyon jól tudtad,hogy Zayn is szereti ! Ezután Zaynnel járt,de te elcsábítottad. Ezt mindenki tudta,de ezek szerint,nem csak ennyi történt,igaz ?!-kiabálta Liam. Belestem az ablakon,Liam odasétált Harryhez,levette a maszkot. Egy darabig nézte.
- Hervaszd le azt a vigyort a képedről ! Na válaszolj ! Igaz,hogy nem csak annyi történt,amennyit elmondtam ?!-kérdezte indulatosan Liam.
- Talán.-mondta nyersen Harry. 
- Igen ?! Szóval még véletlenül sem fektetted le és csináltad fel ?! Persze,hisz te nem vagy ilyen !!-ordította Liam. 
- Nem kötöm senki orrára a magánéletemet. Nyugodj le Liam,lehet Zayn is a gyerek apja.-mondta Harry határozottan. 
- Ajánlom is és nem akarlak meglátni Rose közelében !-fejezte be Liam és elindult kifelé. Az ajtó elé álltam.
- Mit akarsz ?!-kérdezte flegmán Liam. Félre löktem és bementem,de visszarántott.
- Lejárt a látogatási idő !-mondta. Megvontam a vállam és gyorsan bementem. Leültem Harry mellé,elfordította a fejét. Megfogtam a kezét. Rám nézett.
- Szia..-köszöntem.
- Szia.-válaszolta és megszorította a kezem. Elmosolyodtam,fölé hajoltam,hogy megpusziljam,amikor megérkeztek a többiek,Harry összekulcsolta a kezünket. 
- Te állandóan bajba keveredsz ?!-lépett be Niall.- Hmm olálá !-nevetett,mikor megpillantotta a kezünket. 
- Ennyire szórakoztató,hogy Harry már megint összetörte magát ?-jött oda Jessica is. Niall még mindig a kezünket nézte.- Oh már értem.-kacagott. Kihúztam a kezem,zavart,hogy mindenki az nézi. Csak simán fogtam meg a kezét,mire Harry az arcomhoz nyúlt és megsimogatta,mosolyogtam. Ekkor megjelent Zayn is. Lassan lépdelt be és egyenesen velem szemben állt meg. 
- Rose,te jól vagy ?-kérdezte. Felálltam. 
- Igen,nincs semmi bajom. Hát te ?
- Hát én eljöttem,ha erre célzol,ha meg arra,nekem nincs semmi bajom.-válaszolta. Elég kínosan éreztem magam,Harry szorongatta a kezem,Zayn pedig nézett.
- Na hogy sikerült összehozni a gy...-lépett be Liam. Ő nem tudta,hogy már mindenki itt van. Szerencsére nem mondta ki azt a szót,de így is hangos volt. Ijedten néztem rá. 
- A gy..?-nézett rá furán Jessica. 
- A győztes gólt a tv-ben...-hadarta Liam. Felsóhajtottam.
- Ja hát nem tudom,milyen gólt ?-kérdezte Niall. 
- Hát tudod.. Galícia vs egy másik valaki...-vakarta meg a tarkóját.
- Ilyen meccsről még nem hallottam...-mondta Zayn. Megráztam a fejem. 
- Egy pillanat...-álltam fel. Belekaroltam Liambe és kihúztam a kórteremből.
- Győztes gól ?! Liam komolyan szét akarod kürtölni ?!-ripakodtam rá.
- Nem akarom,de nekik is joguk van tudni !-védte meg magát Liam.
- Mit van jogunk tudni ?-nyitotta ki az ajtót Jessica.
- Hát azt,hogy hol van az a meccs..-vigyorogtam.- Basszuskulcs..-mérgelődtem magamban.
- Vagy azt,hogy honnan jött a meccslabda és hogy hová ment !-nevetett Liam. Lábon rúgtam. - Áu..-morogta. 
- Shht !-mordultam rá.
- Na jó ki vele ! Ennyire hülyék nem vagyunk !-mondta komoran Jess.
- Igen engem is érdekel,miért ilyen furcsa mindenki !-szólt közbe Niall.
- Csak Liam,Rose,Zayn és Harry furcsa...-jegyezte meg Laura. 
- Az most mindegy !-motyogta Niall. 
- De nem vagyok furcsa... Nincs semmi bajom !!-mondtam és elsétáltam. Ha már kórházban vagyok,gondoltam megcsináltatom azt a tesztet,biztos,ami biztos. 
- Jó napot !-köszöntem. Csodálkoztam,hogy a folyosó üres volt.
- Miben segíthetek ?-kérdezte egy nő.
- Terhességi tesztet szeretnék csináltatni.-mondtam határozottan. A nő végig nézett rajtam. 
- Csak az érdekel,hogy az vagy-e,mert ha igen felesleges volt eljönnöd,mert ma már lehet kapni tesztet és akár 98%-ban helyes választ ad.-mondta a nő.
- Nem...-válaszoltam bizonytalanul. 
- Akkor gyere..-bekísért egy szobába. Ott egy férfi csinálta a vizsgálatokat. 
- Az eredmények 48 órán belül meglesznek.-mondta a férfi és elment. Visszamentem Harryhez. Miközben sétálgattam,végig az járt a fejemben,hogy felesleges ez a teszt,mert szinte biztos vagyok benne,hogy Harrytől van. 
- Te hol voltál ?!-kérdezte mérgesen Liam.
- Megcsináltam a tesztet.-válaszoltam és bementem Harryhez. Liam idegesen rohangált fel s alá. Fogalmam sem volt,mi baja van. Már sokan haza mentek,de én nem akartam. Itt akartam éjszakázni,Harryvel. Furcsálltam,hogy Liam is maradni akar és Zayn is. Persze nem zavarnak..legalábbis remélem. 

                                                                     ***

Éjjel 3:43. Arra keltem fel,hogy valaki van a kórteremben. Harry mellkasán feküdtem,aki átkarolt. Felkeltem és körbenéztem,majd felálltam ésés Liam felé sétáltam,ám Zayn megállított.
- Hova mész ?-kérdezte.
- Liamhez,nagyon gyanús nekem.-válaszoltam.
- Várj !-tette a kezét a hasamra. Simogatni kezdte.
- Mit szeretnél még ?-kérdeztem.
- Csak téged !-mondta. Elmosolyodtam,adtam neki egy puszit és tovább mentem. Zayn követett.
- Liam mit csinálsz te ilyenkor ?!-kérdeztem. 
- Én ?!-lepődött meg.- Semmit,de megjött az eredményed !
- És ?-kérdeztem. Biztos voltam benne,hogy Harry az apa.
- Gratulálok !-nyújtotta oda a kezét Zaynnek. Ledermedve álltam előtNem mertem Zaynre nézni.
- Hát nem is örültök ?!-kérdezte Liam és és egymásnak minket. Zayn karjaiban találtam magam. Zayn egyenesen a szemeimbe nézett. Még mindig egy szót sem tudtam mondani.
- Na ! Lelkesebben !-Liam Zayn kezébe rakta a kezem.
- Így ! Az aranyos sztár pár !-mosolygott és behúzott minket a kórterembe. Harryt épp vizsgálták. Nevetett az orvossal,de hirtelen csendben maradt,amikor meglátta a kezünket Zaynnel.  Fájdalmasan nézett rám,elengedtem Zayn kezét és kimentem. Zayn utánam jött.
- Sajnálom..-motyogta.
- Menj vissza !-fordultam el.
- Ha már így alakult.. Figyelj Harry biztos megérti..!-mondta kedvesen és átölelt. Eltoltam,de erősen szorított.
 - Zayn kérlek hagyj...!-_kérleltem. Elengedett én pedig bementem Harryhez.
- Ha azért jöttél,hogy beadd az ártatlant,el is mehetsz !-fordult el. Leültem az ágyra.
- Nem...Megjöttek az eredmények..-mondtam lehajtott fejjel. 
- És ?-fordult felém.
- Zayn....-rebegtem. Harry megrázta a fejét nevetve.
- Mi az ?-kérdeztem.
- Hogy te ennyire naiv vagy !-nevetett. 
- Miért ?-kérdeztem meglepödve.
- Neked az kicsit sem gyanús,hogy Liam engem utál a törtêntek miatt Zayn viszont nem. És hoppá ő a gyerek apja ?!-nevetett.- Ugyan már !
- Harry ha akár egy szót is szólsz..!-rontott be Liam mérgesen. Elkapta a kezem és kirángatott. 
- Liam engedj el !! -kiabáltam,de nem hallott meg.- Gyűlöllek !
- Zayn kérlek!-hívta Zaynt,aki lefogott.
- Sajnálom..-motyogta. Elfordítottam a fejem. Akkor talán nem is Zayn a gyerek apja,hanem Harry ? De lehet hogy nem is Harry,hanem Zayn ?! Teljesen összezavarodtam,csendben ültem be az autóba. Kinéztem az ablakon és hosszasan elmeredtem. Közben a hasamra tettem a kezem és arra gondoltam hogy mi lesz most ?! Nagyon féltem és fogalmam sem volt arról,hogy mi fog következni. Zayn megfogta a kezem és simogatta. Hozzá bújtam és felsóhajtottam. Simogatta a hátamat,felnéztem rá,ő pedig rám. Egyre lejjebb hajolt,mikor már majdnem összeértek ajkaink,elhúztam a fejem.
- Ne.. Zayn én...-mondtam szomorúan.
- Értem én..-puszilt meg. Visszabújtam hozzá és lassan elnyomott az álom.
- Jó éjszakát Rose !-suttogta Zayn.